Jótett helyében
A fiatalember elégedetten, szinte  fütyörészve tette meg az utat a hó szállingózott.
Minden olyan szépnek tűnt ma este, a város fényei bevilágították az ünnepi díszbe öltözött kisvárost.
Attila még beugrott a sarkon a bevásárló központba, hogy megvegye menyasszonyának a régen kinézett gyűrűt.
Az eljegyzést már régen betervezték, csak még egy vizsgára vártak. Most , hogy sikeresen túl van rajta , és jön a karácsony semmi nem akadályozhatja meg benne, hogy végre önfeledten ünnepeljenek.
Megcsörrent a mobilja ,…………………………szia anya……………………szólt bele, meg van, igen sikerült, akkor este átmegyünk .
Jól van kisfiam……………………..a fa készen van, apád, is pihen  egy kicsit, aztán a szokott időben vacsorázunk. Oké mama
Aztán a következő sarkon  meglátta a földön  ülő hajléktalant, aki nagyon szánalmasan festett  a vékony, szakadt zakójában mínusz 10 fokban. A fiú szíve  hirtelen összeszorult, és arra gondolt milyen boldogtalan is lehet itt ez a szerencsétlen ember. Elővette hát  a tárcáját és kivetett egy ezrest, mégis csak karácsony van.
Még halkan oda is suttogta, hogy „boldog karácsonyt”, aztán  gondolataiba mélyedve ment tovább.
Aztán már csak a hatalmas ütést érezte a forró lefolyó vérpatakot , ami lefolyt a nyakán.
A zuhanás semmibe, és az utolsó álomképek kihunyó agyában, amint meggyúltak lelki szemei előtt a karácsonyi gyertya fényei, hallani vélte anyja hívó szavát ,a mint a vacsorára készülődnek.
Még mielőtt a teljes sötétség elérte volna, Annabell csókját érezte és lágy ölelése kísérte el a végső megsemmisülésbe.
H a nem azon az úton megy hazafelé, ha nem látja meg a szerencsétlen   hajléktalant, ha nem ad pénzt neki, ha ,ha,……………. nem így rendeltetett volna, akkor most is boldogan telt volna el karácsony vígiliája a legszebb és legszentebb ünnep.
Isten most is rosszkor nézett le , hogy  megakadályozza a szerencsétlenséget, és talán  épp máshol , egy másvalakit mentett meg ebben a karácsonyi kavalkádban.