Az évforduló!!

reggel az asszony jó korán ébredt , mint mostanában már szokás szerint . Hol itt, hol ,ott fáj nem  marasztalja már az ágy. Lassan köntösbe , papucsba  bújt és és csendesen az ablakhoz lépett. Odakint csúfos , ködös nyálkás téli idő, a fákat az északi szél cibálja, fázósan összehúzza magán a köpenyt és visszaballag a szobába. Halkan meg is teázik és , akkor eszébe jut az a 43évvel ezelőtti reggel.
Milyen önfeledten és boldogan ébredtek, a fiatalság kirobbanó egészségével az életbe vetett hittel és szerelemben ölelkezve, azon a reggelen , tudták összekötik az életüket.
A papa még aludt kicsit , később ébredt a párjánál, kicsoszogott a konyhába , és jó reggelt kívánt.
Megfőzte a kávét, mint minden reggel és csendben megreggeliztek, megkávéztak.
Nem beszéltek már sokat, hiszen a sok-sok év alatt megtanulták szó nélkül is megérteni egymást.
Tudod-e milyen nap van ma?? ............. kérdezte az asszony.  Persze , hogy tudom mondta az öreg kicsit megsértődve: boldog évfordulót ...............mondta és egy nagy tábla csokit nyomott az saszony kezébe, aztán gyengéden arcon csókolta.
Nagy ajándékokat már régen nem vettek , nem is volt miből.Szerényen éldegéltek a kis nyugdíjból.
A mai nap , azért különleges, ki is rántok két szelet húst és a régi receptes könyvból kinézek egy jó ki olcsó sütit.................mégiscsak ünnep van.
Aztán az béd után elméláztak múlton,, ilyenkor már ott voltunk már ott voltunk..................motyogta az öreg.
Emlékszel mama majdnem el is késtünk.Már majd  nem  hívták a következő párt.
Igen papa elkéstünk, hiszen nem volt idő elkészülni.A fiatalok lopva házasodtak össze, nem volt jelen egyikőjük rokonsága sem.Délelőtt még ruhát is venni kellett, mert amiben a lány otthonról megszökött, nem igazán volt ünnepi viselet.Gyűrűre nem volt pénzük, úgy kapták kölcsönbe papa munkatársaitól.
Emlékszel , szólalt meg most az asszony................a kezem kisebesedett  a sok hideg víztől , és amikor megszorítottad felszisszentem.Alig tudom miket mondott az anyakönyvvezető, annyira ideges voltam.
Mennyire írigyeltem a következő párt..................a menyasszony fodros szépséges menyasszonyi ruhában , mosolygó szülők és rokonok gyűrűjében.
Nekünk csak a két tanú, akiket épp megkértünk, írjanak alá.
Aztán amikor kiléptünk a tanács kapuján, megöleltél, és annyira furcsa volt minden, mintha a föld is másképp forgott volna.
Mennyi sok-sok év telt el azóta, szenvedéssel és örömmel.
A gyerekek , akik betöltötték az életet....................jó messze járnak, rég kirepültek a családi fészekből.
Újra csak mi vagyunk egymásnak.
Papa is néz maga elé, azért jó, hogy még megvagyunk mi egymásnak.
Annyira félek, mi lesz, ha itt hagysz???Ugye nem mész el előbb??
Hát ezt nem ígérhetem mondja az asszony, hiszen nem tudhatjuk.................ki marad és ki megy elsőnek,??
A nap szépe lassan  elmúlt, mint máskor és a kérdés  a levegőben maradt.
A két öreg csak reménykedni tudott nem ő marad egyedül ebben a fájó egyre nehezebben élhető életben.

A képzeletbeli férfi!! A nő a kandalló előtt ült és elmélázott a múlton, sok-sok kép ami elvonult lehunyt szemhéja mögött. Képzeletben , most is szép és karcsú fiatal lány, még előtte az élet. Milyen bódító is volt, amikor férfiak százai fordultak meg utána az utcán. Szinte magán érzi a pöttyös kislányos ruhát, amint a tavasz szélben utána libben és ő hányavetien néz széjjel, rá sem hederítve a kíváncsi és sóvárgó tekintetekre. Mennyire hiányzik is ez most nőiességének ez a visszaigazolása, amikor már ráncok barázdálják finom bőrét, amikor hervadni látszik a rózsapír. Talán szívesen hallgatna bókokat, , akár még hamis ígérteket is, mert egy nőnek érezni kell , hogy hódolnak neki és sosem felejtik el női mivoltát. Milyen időtlen idők óta nem dicsérte senki. Párja felé inkább már testvériek az érzések , és a baráti féltés maradt csak. Hol vannak már a lázas szerelmes éjszakák, a túlfűtött érzések. Miért nem lehetünk csak pillanatokig boldogok, miért oly röpke az élet??? A csendet egy éles hang törte meg, az idős asszony , alig észlelte a külvilágot. Aztán lassan mégis felvette a kagylót, a vonal másik végén egy élces férfihang …………………..Olgát keresem , mondta………………………/sajnos/ nem vagyok Olga. A téves hívás megzavarta az asszonyt, a fiatalos hang mögé odaképzelte az ismeretlen férfit. Talán magas , és fekete, ahogy mindig is elképzelte,egyetemre járt , művelt és intelligens. Na meg kedves és szép igazi férfias vonásai vannak. Engem keres , mindig is rám várt. Felveszi képzeletbeli legszebb estélyi ruháját, és színházba mennek ketten az ismeretlen férfival, aztán beülnek egy kellemes kis kávézóba , hogy intim dolgokról beszélgessenek. A férfi sem lehet már olyan nagyon fiatal, egy két ősz hajszál árulkodik már róla. Nem kell sokat mondani egymásnak, mintha már régi ismerősök lennének, csak ülnek csendben, meghitten és arról álmodnak , mi lehetett volna , ha 20évvel korábban találkoznak. Most már véget ér az álomkép, és asszony kimegy a konyhába, hogy vacsorát készítsen. Olga és az ismeretlen férfi már messze jár, csak álmában tűnik fel újra , ahogy meglátogatja mielőtt az álom elnyeli.