A tömeg lassan araszolt befelé a sírkert kapuján. Anna nem érzékelte a valóságot, mintha csak egy film képkockái játszódnának le előtte. Óvatosan nézett széjjel: Vajon itt van ő , a megtagadott fiú, vajon eljött tényleg, ahhogy kérte tőle?! Mennyi ideje is , annak a nyárnak , talán 20 vagy nem is épp 30éve már , hogy megszületett a fiú, akit zabigyereknek csúfoltak az iskolában , és aki nem ismerte apját. Azt gondolta, meg kell tudnia, és megírta neki: az apád jó embert volt, ezt tudnod kell.........................értem én, hogy nehéz megbocsájtani, hogy sosem keresett, hogy nem ismerhetted őt. A szertartás már megkezdődött, amikor Anna szétnézett és szemével kereste a fiút.Ott állt a tömeg mögött lehajtott fejjel és idegenként, de itt volt.Rögtön meglátta és felismerte ifjú kori férjét , és nagyobbik fiának arcvonásait benne. Anna nem sírt, csak befelé, arca rezzenéstelen , szinte érzéketlen volt. Annak a mikulás estének a képei játszódtak le lelki szemei előtt, amikor ők öten a család a megbonthatataln egység megjelentek azon acéges összejövetelen. Ott voltak ők a kisfiú és az anyja , aki lopva tekingetett szeretője családjára, szemében a mérhetetelen gúny és írigység. A kisfiú semmit sem sejtett az egészből épp csak 2éves volt. Most már ő is apa, és most itt áll , saját vérszerenti ,de soha nem ismert apja sírjánál. Az asszony tekintete, most saját felnőtt fiaira terelődött, akik megtörten álltak és könnyeikkel küszködtek. Az apjuktól búcsúztak, aki ott volt gyerekkoruk minden fontos eseményénél. Éjszakákat sétált velük kisbaba korukban , járni és biciklizni tanította őket. Horgászni és fakarddal harcolni , szánkózni és kártyázni. Ott volt egyetlen lánya , aki most Anna karjába kapaszkodva állt , nem tudván, ki támogat kit. Majdnem egy évben születtek féltestvérével. Már kifelé mentek , amikor Anna előtt elsuhant egy árnyalak, és azt suttogta..................köszönöm. Ő volt az, És akkor már tudta jól tette, mert amegbocsájtás a legfontosabb és legnagyobb emberi erény

Szia Jézuska

Mondjuk  csak úgy játsziból, hogy  újra gyerek lehetek, és kérhetek bármit, hiszen nemsokára itt  a karácsony.
Először is egy napfényes országot szeretnék, ahol nincs hideg és nem fagy éjszaka sem, hogy ne fázzanak az emberek.
Ahol mindenkinek van hol laknia és nem jön a végrehajtó, bár nem igazán tudom még mi az a végrehajtó, de ha jön valaki, aki kizavarhat a házból és nem tudja senki még a felnőttek sem mit kell ilyenkor tenni, akkor már tudom, hogy nagyon rossz ember lehet.
Szeretném, ha lehetne egy kistestvérem, de ahhoz az kéne, hogy legyen elég pénzünk.
De anya  azt mondja, ha éjjel-nappal dolgoznak ők mind a ketten, akkor  sem lesz elég.
Aztán, ha munka sem lesz, akkor elmarad még a karácsony is.
Ez hogy lehet Jézuska, szabad, hogy elmaradjon a karácsony???
Az osztálytársam azt mondja, náluk, talán  nem lesz meleg vacsora sem, mert ha lesz pénz, azt inkább fára költik, na nem fenyőfára, hanem tüzelőre, mert a legfontosabb, hogy fűtsenek.
A múltkor kabátba kellett öltözni a suliban is, azt mondták elfogyott a keret, vagy mi, és most, azért van hideg még ebédet sem kaptunk.
A napköziben jó voltam, megcsináltam a leckét, és általában nem is verekszem, nem hisztizek a boltban, hogy anya vegyél nekem csokit.
Megosztom Sárival az uzsit, mert ő soha nem hoz.
Karácsonyra már fogunk tudni olvasni, akkor átmegyek majd Sáriékhoz és mesélek a kis tesójának, lehet, hogy átviszem majd a játékaimat is, mert ők szegényebbek tőlünk is.
A nagyi azt meséli, hogy nekik sem volt fenyőfájuk, csak bevittek egy fenyőágat és azt díszítették fel, gyertyát gyújtottak és imádkoztak.
Sáriékkal fogjuk tölteni a karácsonyt, anyáék áthozzák nekik a hősugárzót .
A régi mesekönyveimből, adok nekik ajándékba.
Apa hoz egy kis bort, anya meg Sári anyukája összeütnek valami kis olcsó vacsorát, még talán süti is lesz.
Aztán  felnőttek kártyáznak, mi meg játszunk.
Aztán majd meggyújtjuk a gyertyákat és imádkozunk, hogy jobb legyen a karácsony és ne féljünk, hogy mit eszünk és hol fogunk lakni.
Hogy soha ne éhezzenek és fázzanak a gyerekek, sehol a világon.

Jótett helyében
A fiatalember elégedetten, szinte  fütyörészve tette meg az utat a hó szállingózott.
Minden olyan szépnek tűnt ma este, a város fényei bevilágították az ünnepi díszbe öltözött kisvárost.
Attila még beugrott a sarkon a bevásárló központba, hogy megvegye menyasszonyának a régen kinézett gyűrűt.
Az eljegyzést már régen betervezték, csak még egy vizsgára vártak. Most , hogy sikeresen túl van rajta , és jön a karácsony semmi nem akadályozhatja meg benne, hogy végre önfeledten ünnepeljenek.
Megcsörrent a mobilja ,…………………………szia anya……………………szólt bele, meg van, igen sikerült, akkor este átmegyünk .
Jól van kisfiam……………………..a fa készen van, apád, is pihen  egy kicsit, aztán a szokott időben vacsorázunk. Oké mama
Aztán a következő sarkon  meglátta a földön  ülő hajléktalant, aki nagyon szánalmasan festett  a vékony, szakadt zakójában mínusz 10 fokban. A fiú szíve  hirtelen összeszorult, és arra gondolt milyen boldogtalan is lehet itt ez a szerencsétlen ember. Elővette hát  a tárcáját és kivetett egy ezrest, mégis csak karácsony van.
Még halkan oda is suttogta, hogy „boldog karácsonyt”, aztán  gondolataiba mélyedve ment tovább.
Aztán már csak a hatalmas ütést érezte a forró lefolyó vérpatakot , ami lefolyt a nyakán.
A zuhanás semmibe, és az utolsó álomképek kihunyó agyában, amint meggyúltak lelki szemei előtt a karácsonyi gyertya fényei, hallani vélte anyja hívó szavát ,a mint a vacsorára készülődnek.
Még mielőtt a teljes sötétség elérte volna, Annabell csókját érezte és lágy ölelése kísérte el a végső megsemmisülésbe.
H a nem azon az úton megy hazafelé, ha nem látja meg a szerencsétlen   hajléktalant, ha nem ad pénzt neki, ha ,ha,……………. nem így rendeltetett volna, akkor most is boldogan telt volna el karácsony vígiliája a legszebb és legszentebb ünnep.
Isten most is rosszkor nézett le , hogy  megakadályozza a szerencsétlenséget, és talán  épp máshol , egy másvalakit mentett meg ebben a karácsonyi kavalkádban.

Egy barátság emlékére

Micsoda érzés , ha valakit barátnak tudhatsz magad mellett.
A történet jó régen kezdődött a barátnők még fiatalasszonyok voltak , sőt egyikük még nem is volt férjnél.Munkatársnőként kezdtek el barátkozni.
Alíz , aki már  a kemény 20-as éveit taposta , egyszer csak úgy érezte , hogy ő lesz az  , az igazi, úgy nézett fel a másik lányra , mintha csak beleszeretett volna.Csinosnak és okosnak , büszkének , és megközelíthetetlennek érezte.
Mondogatta is neki, hogy elijeszted a férfikat, ne légy már ilyen távolságtartó.
Sokat bolondoztak, beszélgettek hármasban jártak mindenhová, hiszen Alíz már férjnél volt,de soha eszébe nem jutott, hogy a férje , akár nőként is nézhetne kedvenc barátnőjére.
Aztán , egyszer csak megtört a jég , és Anna egy KISZ- táborból , szerelmesen  érkezett haza. Úgy örültek , neki, hogy félve néztek a találkozás elébe , mit szól majd a vőlegény , hogy fognak egymásnak tetszeni.
Zoltán viszont olyan közvetlen és barátságos volt , hogy egyből befogadták egymást. A két férfi is jó barátságba került. A  közös kirándulások, szalonnasütések igazán összekovácsolták a barátokat.
Amikor , pedig megszülettek az ikrek, Alíz annyira boldog volt, hogy legszívesebben ő is odaköltözött volna , hogy többet segíthessen, pedig az ő fiai is adtak neki elég elfoglaltságot.
Teltek az évek  a barátnők  barátnők maradtak, a gyerekek cseperedtek, nem volt családi ünnep Annáék nélkül.
Úgy is beszéltek egymásról , mint a családtagok , igazi testvéreknek érezték magukat.Bár Anna kicsit kihasználta Alízt, mert nem nagyon szeretett ő vendégséget  rendezni, jobban szeretett ő maga a vendég lenni.Alízt viszont ez nem is nagyon bántotta eleinte, hiszen  jó háziasszonyként, szeretett sütni , főzni.
Egy vasárnap este csörgött a telefon, Alíz nem hitt a fülének a férje, azt mesélte, hogy egy ismerőstől hallotta Annáékat baleset érte.
Telefonálgatás ide-oda, hírek innen onnan.
Baleset a 3-as főúton ..................... a személykocsi  vezetője, hogy a frontálisan ütközést elkerülje , elkapta a kormányt és egy fának csapódott.
A kocsi vezetője ,  a helyszínen életét vesztette........................a feleség és az ikrek az intenzív osztályon.
 Alíz nem tudta elképzelni, hogy Zoltán nincs többé, egy ilyen  kedves és szerethető ember , csak  úgy eltűnik , megszűnik létezni.
Anna a falnak fordulva , magáról mit sem tudva feküdt meztelenül az intenzív osztályon,Alíz  remegve megkerülte az ágyat , csak 2percet , adtak, hogy megnézze barátnőjét.
Az isten mégis lenézett , mert a  lányok ,  kisebb töréseken és agyrázkódáson kívül nem szenvedtek nagyobb sérülést.
Anna eszméletlen , maradt három napon át, közben az agytevékenységet vizsgálták, de azt mondták , ha műtenének , talán csak ártanának.
A vérömleny eloszlott, és  amint  az orvosok mondták............................az utolsó percekben ébredt fel, hogy maradandó  baj nem lett, belőle.
 De az  ébredéssel az egész élet megváltozott.
Anna nem tudta, hol van , és követelte, hogy a férje látogassa meg, és hol vannak a gyerekei , és egyáltalán mi történt??!!
Testvérére bízták az orvosok, hogy közölje vele ahírt..........................özvegy lett.
Onnantól minden megváltozott.
Amikor felgyógyult, és a kártérítési per is befejeződött, kétségbeesetten próbálta gyerekeit kirángatni a tragédiából.
Külföldi utakra fizetett be, és bejárták Európát, próbáltak felejteni.
Anna nem érezte , hogy mennyire szerencsés,  akár ő maga is lebénulhatott volna, nem  jó oldalról közelített.
Igaz, hogy Zoltánt , már senki és semmi nem hozhatta vissza, de itt maradt jóságos példaképként a gyerekei előtt, akik imádták őt.
Ahogy a barátok is és mindenki.
 Ezután Anna önpusztításba kezdett, kétségbeesetten kezdett társat keresni, jöttek a férfiak sorban , de egyik sem tudta Zoltánt pótolni, még csak a közelébe sem kerültek.
Barátnője , óvatosan , de  figyelmeztette, hogy ne keresd a "MÁSÁT" , mert nem létezik.
Próbálj meg kicsit megalkudni az élettel , örülj a gyerekeidnek, akik példásan helytállnak , a tanulásba menekülnek.
Mindketten már egyetemre járnak.......................az apjuk  büszke lenne rájuk, nagyon.
De a tragédiákon túl kell lépni, mert az élet megy tovább, bármennyire fáj is , ami fáj.
Anna megkeseredett lett, nem talált párt , és elveszítette a barátait is.
Kicsit talán elnézőbbnek kellett volna lenni a sorssal , mert hiszen mindenkit érnek tragédiák.
A barátság pedig olyan kincs , ami felér egy szerelemmel, ha igazi.

Születésnapomra
Nem szólnak fanfárok, nem  gyúlnak lampionok, nem vesz körül ünneplő tömeg.
Csendesen ünneplem magam, számot vetek az életemmel.
Nem sok és nem kevés ez a hatvan év, mert mekkora parányi is az  ember élete a  nagy mindenséghez képest.
Ha visszanézek , csak  1pillanat,elröppenő fuvallat, amint gyámoltalan gyermekből , itt találom magamat újra  védtelenül egyedül.
Mert mindnyájan csak magunkra számíthatunk, egyedül születünk és épp úgy egyedül halunk meg.
Míg kicsi babaként anyánk keze kell , hogy óvjon , távol tartson minden rossztól , hogy megérintsen a szeretetnek az egyetlen érdek  nélküli melegsége, ami erőt ad az élet viharában.
És hányan nem  kapjuk meg  ezt a védelmet, ami segítene eligazodni az emberi érzések  labirintusában.
Ifjuként elégünk a szerelem felemésztő tüzében, hogy főnix madárként szülessen újra énünk.
Nem adom a szenvedéseimet, ragaszkodom minden elejetett könnyemhez, az egyetlen megismételhetetlen életet éltem. Ami csak az enyém.
Soha senki más nem élheti ezt az életet. Egy vagyok önmagammal.
Nem bánok semmit, minden az én hibám, amit elkövettem csak az enyém.
Aztán , ha átölel a fény, nem  félek, csak átsiklok a másik dimenzióba, hogy más testben  folytassam a lélek örök vándorlását.

Karácsony a hegyen
 A táj néma csendbe burkolódzott, a város zaja ide nem ér el. A hegyen messze minden forgatagtól a hó háborítatlanul hull alá és őrzi az erdő fáinak szépségét. Mintha csak látogatóban járna erre ember, a lábnyomokat befedi  a hó azonnal. Lassan alkonyodik már az öregember lassan csoszogva lépked az udvaron, és hozza a fát a ez öreg kályhába.
A mama is csendesen  mozog a konyhában, odateszi a kis lábasban a savanyú levest, ahogy odatette már minden éven épp 45 éve, amikor az első karácsonyt ünnepelték együtt. Papa akkor még fess fiatalember volt . Albérletben eléggé szegényesen éltek, de annál boldogabbak voltak. Nem  könnyen szerezték be a fenyőfát, és ajándékot sem adtak egymásnak, ők voltak az ajándék egymásnak.
Most újra kettesben vannak, fájdalmasan csendes a ház, a gyerekek régen elköltöztek. A papával nem sokat beszélnek, már mindent megbeszéltek a sok-sok év alatt, amúgy is  tudják a másik minden gondolatát. Mama délelőtt megsütötte  a beiglit, mint minden évben, hogy aztán az összes szomszéd kapjon belőle karácsony után, sosem tudta megszokni, hogy  már nincsenek olyan sokan, mint régen. Papa feldíszítette a fát, de ajándékok ma már újra nem kerülnek alá.
Emlékeznek némán, micsoda nagy dolog volt, az ajándékokat elrejteni és lopva becsempészni a fa alá, és amikor a gyerekek észrevették………………………..  most is hallják lelki füleikkel az örömujjongást. Óhh, micsoda boldog idők is voltak, amikor még mind itthon voltak.
Ma már ők is a saját ki porontyaiknak díszítik a fát, sütik a beiglit.
Papa bejön, megkérdezi…………………………..mikor vacsorázunk mama??Nemsokára  hat óra.
 Igen, nemsokára kész vagyok. Az asztalt megterítik szépen, soha nem lehet tudni, hátha mégis vendég érkezik???!!
Bár erre semmi esély a gyerekek jó messzire elszakadtak már a szülői háztól. A fiuk Kanadában talált munkát, és  a jobb élet reményében ment ki a családjával.
Lányuk Belgiumban próbál emberhez méltó életet élni. Nem haragszanak már rájuk, nehéz volt beletörődni, de be kellett látni, ez nem megy másképp, olyan politikai időket élünk, hogy nem lehet itthon  megélni. Talán mégis sikerül, és nem  lesz akadálya, hogy  valamelyikük mégis hazajön. De hiába nem jött telefon, se e-mail. Az öregek egyre csüggedtebbek.
Papa meglóbálja a kis csengettyűt, meggyújtja a gyertyákat …………………….megjött a Jézuska suttogja, inkább csak magának, hiszen  most nem  fognak becsörtetni a gyerekek, pedig de szép is lenne. Már vannak unokák szép számmal, és ha ők most itt lehetnének??!!
Az öregek megállnak a fa előtt, és nagyapa elénekli a Mennyből  az angyalt, mint tette jó sok évvel ezelőtt mindig, amikor selypítős gyerekhangok is besegítettek.
Lassan   elköltik a vacsorát és lefekvéshez készülődnek   ………………………. amikor megszólal  a telefon.
Mama reszkető kézzel veszi fel, Ők azok  …………………….  suttogja …………………………holnap érkeznek. A Karácsony csak most kezdődik. Lázas izgalommal tervezgetnek a papával, mit is kéne még sütni főzni, mit kéne kitalálni, hogy meglepetést szerezzenek a kicsiknek.
Most már boldogan hajtják álomra fejüket, Megérkezett a Jézuska!!!