katamama: Őszi gondolatok

2011. szeptember 15., csütörtök

Őszi gondolatok

Az őszről az jut az eszembe, amint napsárga levelek hullanak a fákról és béke van, csend és nyugalom a világon.
A temető kapuján sétálok be, és nézelődöm , próbálok ráhangolódni az elmúlásra .Az emberek hajlamosak tudatosan nem gondolni rá, mert azt gondolják így könnyebb.
Én valahogy nem így vagyok ezzel, megnyugtató érzés fog le , ha az elmúlásra gondolok.
Nem is tudom, talán már jártam ott, egyszer régen, egy műtét során, amint kiléptem a testemből, láttam magamat fentről, amint az orvosok sürögtek , forogtam körülöttem.
És nem féltem, valahogy minden olyan magától értetődő volt, a dolgok a helyükre kerültek.Nem akartam visszajönni , ezt határozottan tudom.Olyan hihetetlen nyugalom vett körül, amit azóta is keresek ,de itt a földi életben nincs meg.
Persze, nagyon szép itt, az őszi táj , mint egy festmény, a fák között átszűrődő napfény, ami már nem bántóan meleg , csak épp simogat.

1 megjegyzés:

Khaty2020. október 15. 4:30
Ajánlom Varga Attila szülinapjára
VálaszTörlés
Válaszok

Megjegyzés hozzáadása

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Hamis csillogás A világon bárhol is élünk manapság az életkép ugyanaz, lehet az New York vagy épp Budapest.A város gyönyörő fényekben úszik, minden ablakban aranyhaj angyalok, rózsaszínű ünnepi hangulat. A bevásárlóközpontok zsúfolásig megtelve az emberek izgatottan készülnek , várják a karácsonyt.Még a legszerényebbek is összekuporgatják filléreiket, hogy megőrizzék legalább a látszatát, hogy ajándékot osztanak a fa alatt. A szalmatetős betlehemek, kivilágítva állnak már, mindenütt felcsendül a"Csendes Éj" áhítatos dallama. Mindenki igyekszik kicsit jobbnak és szebbnek képzelni a világunkat, amiben kénytelenek vagyunk élni. De az metró aluljáróban az öregember összébb húzza magán a szakadt kabátot , és ő még szerencsés , hogy sikerült kikukáznia a napokban, hogy nem pulóverben kell vacognia. Amint kinyújtózik a dobozból összetákolt "háza" rongypárnáin" képzeletben messze - messze jár. Mennyi sok évet töltött a katedrán, amikor még a világ másképpen forgott, nem mint most most megkergülve, őrülten száguldva a vég felé. Félálomban nem tudja , már , hogy került ide, mikor hagyta el a felesége, és került ki az utcára, nem tudja merre él egyetlen fia, aki soha nem kereste. Mit vétett ő , aki csak jót akart , élni, csak emberi módon élni, nem mint a kóbor eb, akibe csak belerúgnak. Csak múlik az idő, nem számolja már, a napokat , éveket. Kibújik vackából , és koldul, fázik és éhezik. Egyik nap felismerte egy tanítványa, látta a szemén, de nem ment oda, talán mindketten szégyellték mit művelt a kegyetlen sors az öreggel. Nem is öreg igazán , hiszen még az ötvenet se töltötte be , ha jól emlékszik egyáltalán. Most , hogy közeledik az ünnep , az emberek többet adnak , határozattan , jobb , jönnek a kisbusszal meleg ételt osztanak. Sietni kell, hogy idejében sorba álljon, mert elfogy, ha nem érkezik időben. Aztán eljön a szép szenteste, de amint a hó befedi az utakat, és a fagy éles késként vág bele a hajlék nélkül élők húsába, az a szerencsés , aki már odafenn ünnepel. Sokszorosan igaz lehet Isten ő megtett értünk mindent , de nem tehetett többet. Az emberi gonoszságnál , nincs hatalmasabb. A pénz hatalma ural mindent, és nem tehetünk semmit, mert akiknek hatalmában lenne , nem érzik, a fagyott , nem érzik az éhséget . Kandallóval fűtött szobáikban hatalmas fenyőfák alatt ünnepelnek és száll a fahéj illata, sül a kalács. "Mennyből az angyal" egyszer eljön talán.

Leányszöktetés 2. A fiatalok teljesen tanácstalanul álltak a helyzet előtt. Most hova??? A lány megmenekült otthonról, és így nem járhat közben anyja, hogy a gyereket elvetessék. Ádám még csak pár napja lakott újonnan szerzett albérletében, amikor leszerelt. A házinéni nem igazán nézné jó szemmel, ha máris vinne oda valakit. De aztán mivel nem sok választás volt, össze kellett szedni minden bátorságát, és elé állni…………………………A néni, amint elnézte az ázott, fagyoskodó lányt, aki még ráadásul terhes is, megsajnálta őket, és megengedte, hogy ott aludjon………………egészen reggelig szólt a nagylelkűsége, ………………..pedig még nem is tudta mi következik. Alíz anyja beállított, és követelte, hogy a lány menjen vele haza azonnal, vagy rendőrt hív…………………………..a fiatalok úgy meg voltak zavarodva, hogy még csak az sem jutott az eszükbe a lány már nagykorú, és nem tehet semmit velük. Az átkozódás tovább tartott, és mindenféle anyaotthonról, gyámhatóságról szó esett…………………………ami félelmetesen hangzott, és a lány teljesen kimerülten sírt. A házinéni vetett véget ennek és bezárta előttük az ajtót. Reggel összeszedelődzködtek és felültek egy sárgabuszra, hazautaztak a fiú szüleihez. Kérték őket üssék nyélbe ezt az esküvőt a lehető leghamarabb, mert nem hagyja őket békén a lány anyja. Az öregek ott álltak meglepetten, és ígérték, ők mindent megtesznek, de a pap, meg a falu meg, kitudja??............................ Így aztán úgy esett, hogy egy nap múlva újra a buszon ültek és visszakönyörögték magukat az albérletbe, pedig akkoriban február vége felé nem igen volt meleg a lány meg az otthon magára kapott mokaszinban utazgatott végig. A fiú már minden reményt vesztetten bement a irodába , ahol még csak épp egy hete dolgozott, de mivel minden pénzük elfogyott segítséget kért. Szerencsére a kollégák segítettek elintézni a személyi kölcsönt, sőt még a szakszervezetisnek támadt egy igazán jó ötlete. Szerzek nektek beutalót………………………de milyen beutalót, semmit nem is értettek belőle. Hát a nászútra szólót!!! Aztán már vette is telefont…………………..a 2. ker. i tanács számát tárcsázta. Amikor letette, diadalmas mosollyal közölte du. 2.kor esküvő. Hogy? Mi?? Elintéztem, ma összeházasodtok. Alíz semmit nem értett csak forgott vele a szoba………………………..Esküvő ??, és végignézett magán………………………….sáros volt térdig az utazástól, szakadt régi télikabátjában nem nézett ki épp mennyasszonynak. Na, térjetek magatokhoz!!....................gyorsan menjetek be a városba, vegyetek valami rendes ruhát és 2-kor találkozunk a tanácson. Lóhalálában történt mindent, a ruha cipővásárlása, rohanás haza, gyors mosakodás, öltözés. Csak akkor állt meg az idő, amikor ott álltak az anyakönyvezető előtt, Ádám a lány kezét szorította, hogy elfehéredett tőle. Elmondták a szokásos szöveget, de mintha csak álomba lettek volna, semmi nem tűnt valóságosnak. Aztán a kapun kiléptek, egymásra néztek, és tudták, elkezdődött hosszú közös és küzdelmes életük... 2011, november 10 - 22:15 #1 Judit képe

Facebook jelvény

Helyszíni szemle A kislány egésznap nyugtalan volt. Tegnap este papa nem jött haza, de ez sokszor előfordult már, ezért nem értette mama miért annyira ideges. Igaz hallott már néhány elejtett szót a titokról, ami nem is volt már titok. Apának szeretője van. Ő még csak kamaszlány, de, azért érti, hogy ez nagy fájdalmat okoz anyjának. Bár nem állt olyan közel mamához, ahogy mindig is szerette volna, nem érezte, azt az anyai melegséget maga iránt, ami annyira hiányzott, de azért gyermeki lelkével, már működött benne a „női együttérzés”. Most szorongva lépett be, hogy vajon mi történt, mióta az iskolában volt. Mama benn ült a szobában és tanácstalanul meredt maga elé, a szeme kisírva, ami biztosan nem jelent jót. Megtaláltad, apud??................kérdezte félve, a választól. Arra gondolt, hogy talán a papa elköltözik, de véletlenül sem arra, ami valójában történt. Mindenkit megkérdeztünk, de apádról senki nem hallott tegnap este óta. A nagyi is bejött, és rajta is a kétségbeesés látszott. Felhívtunk minden rokont és ismerőst, de nem is beszéltek vele még telefonon sem. A mama a kezét tördelte, a szeme messzeségbe révedt. Egyszer csak felugrott, és eszeveszetten rohant be a szomszéd szobába, feltépte a szekrény ajtaját, és mindent dobált kifelé, míg meg nem találta a péncéldobozt, villámgyorsan kulcsolta ki…………………………..aztán összeroskadt és csak bámult bele értetlenül. Alíz nem tudta mi történt, ……………………..hiszen sosem látta ezt a dobozt azelőtt. A nagyi tért magához először, és a lányát próbálta szólongatni…………………………eltűnt?? kérdezte a pisztoly tényleg eltűnt??? A mama felállt, de alig bírt megállni meg kellett kapaszkodnia az öreg fotel karjában. Már tudta, vagy legalábbis sejtette, hogy papa a garázsban van. Ezért nem találkozott és nem beszélt vele senki. Az öcséd nemsokára megjön menjetek át a szomszédba, és maradjatok ott, amíg nem szólok, …………………mondta mama. A kislányt kezdte kirázni a hideg, és öntötte el a forróság gyors egymásutánban, nem kérdezett semmit. Az öcsi, miután megjött megállás nélkül mesélt, az első osztályosokra olyan felfoghatatlanul jellemző lelkesedéssel, meg a fociedzésről. Alíz csak bólogatott némán és a szomszéd nénit kérte, hogy vigyázzon rá kicsit. Nem bírta ki, oda kellett mennie, a család már mind kinn volt a bérházak mögötti garázssoron. Közben megérkeztek a rendőrök is , mamának mentőt hívtak. A kislány összezavarodottan nézett körbe, senki nem szólt hozzá, és nem is figyelt rá, a garázs ajtaja szélesre tárva tátongott ………………………apa, ott feküdt az első ülésen kopasz feje, hátrahanyatlott a kezei mellette lógtak élettelenül……………………a kocsi ablakán golyó ütötte lyuk. A rendőrök épp nyomokat rögzítettek. A kislány önkéntelenül is be akart rohanni, hogy lássa a papát, de egy rendőr még időben elkapta a karját. Akkor tombolt és zokogott , hogy miért nem lehet??? de később hálát adott Istennek, hogy nem sikerült bejutni oda. A következő napok néma közönyben teltek, senki nem beszélt és nem is sírt, mintha csak a kripta csendje költözött volna a házba. Alíz csak nézte imádott apját a ravatalon, és azon gondolkodott hova lett??? ez az élettelen test nem lehet ő, erős mellkasa beesve, és arca merev és idegen. Sok év telt el, mire megtalálta a lelkében, és visszatért hozzá, hogy örökre ott maradjon vele. 2011, november 6 - 18:26 #1

Facebook jelvény

Szia Jézuska Mondjuk csak úgy játsziból, hogy újra gyerek lehetek, és kérhetek bármit, hiszen nemsokára itt a karácsony. Először is egy napfényes országot szeretnék, ahol nincs hideg és nem fagy éjszaka sem, hogy ne fázzanak az emberek. Ahol mindenkinek van hol laknia és nem jön a végrehajtó, bár nem igazán tudom még mi az a végrehajtó, de ha jön valaki, aki kizavarhat a házból és nem tudja senki még a felnőttek sem mit kell ilyenkor tenni, akkor már tudom, hogy nagyon rossz ember lehet. Szeretném, ha lehetne egy kistestvérem, de ahhoz az kéne, hogy legyen elég pénzünk. De anya azt mondja, ha éjjel-nappal dolgoznak ők mind a ketten, akkor sem lesz elég. Aztán, ha munka sem lesz, akkor elmarad még a karácsony is. Ez hogy lehet Jézuska, szabad, hogy elmaradjon a karácsony??? Az osztálytársam azt mondja, náluk, talán nem lesz meleg vacsora sem, mert ha lesz pénz, azt inkább fára költik, na nem fenyőfára, hanem tüzelőre, mert a legfontosabb, hogy fűtsenek. A múltkor kabátba kellett öltözni a suliban is, azt mondták elfogyott a keret, vagy mi, és most, azért van hideg még ebédet sem kaptunk. A napköziben jó voltam, megcsináltam a leckét, és általában nem is verekszem, nem hisztizek a boltban, hogy anya vegyél nekem csokit. Megosztom Sárival az uzsit, mert ő soha nem hoz. Karácsonyra már fogunk tudni olvasni, akkor átmegyek majd Sáriékhoz és mesélek a kis tesójának, lehet, hogy átviszem majd a játékaimat is, mert ők szegényebbek tőlünk is. A nagyi azt meséli, hogy nekik sem volt fenyőfájuk, csak bevittek egy fenyőágat és azt díszítették fel, gyertyát gyújtottak és imádkoztak. Sáriékkal fogjuk tölteni a karácsonyt, anyáék áthozzák nekik a hősugárzót . A régi mesekönyveimből, adok nekik ajándékba. Apa hoz egy kis bort, anya meg Sári anyukája összeütnek valami kis olcsó vacsorát, még talán süti is lesz. Aztán felnőttek kártyáznak, mi meg játszunk. Aztán majd meggyújtjuk a gyertyákat és imádkozunk, hogy jobb legyen a karácsony és ne féljünk, hogy mit eszünk és hol fogunk lakni. Hogy soha ne éhezzenek és fázzanak a gyerekek, sehol a világon. 2011, december 1 - 23:06 #1

Facebook jelvény

Apasági per Az asszony nagyon furcsán érezte magát, ahogy végigjárta a lakást, és próbált rendet rakni. Senki nem jajgatott, hogy épp inni vagy enni kér, nem rángatták a ruháját. A fiúk az iskolában a kislánya elment bölcsődébe. Milyen kihalt is ház gyerekek nélkül. Most gyorsan ki kéne mindent takarítani és ragyoghatna a ház estére, de valahogy nem érezte jól magát így egyedül. Épp elhatározta hozzáfog valami értelmeset csinálni, amikor csengettek. A postás állt az ajtóban és kérdezte………………..Ádám itthon van? alá kellene írni, ajánlott levél. Nincs itthon , de átvehetem a felesége vagyok. A férfi kicsit habozott, de átadta a levelet. Az asszony kíváncsian forgatta a kezében a feladó Városi Bíróság, mi lehet ez??Mit akarhat a bíróság a férjétől. Egy gyors mozdulattal már nyitotta is fel. Az első sorokat átfutotta, de nem igen fogta fel……………………………ilyen és ilyen nevezetű felperes ………………….nevezetű gyerek gyermektartási ügyében beidézi………………………Ádám nevezetű alperest. A levél lassan lecsúszott a földre, a szoba el kezdett forogni, az asszonyt hányinger és rosszullét környékezte, ablakot nyitott és máris az a kép jelent meg előtte, hogy most, ha nem földszinten lakna, azonnal ugrana. Hogy mit írtak?? Hogy a férjét valaki beadta a bíróságon, van egy GYEREKE??, akinek nem én vagyok az anyja??Az agya villámgyorsan dolgozott, ki is a név?? ismerősnek tűnt…………………igen egy kolléganő……………..ez lehetséges? Nem ez lehetetlen, próbálta meggyőzni magát. Ádám nem ő nem tenne ilyet, az ő férje rendes ember, és szereti őt. Aztán itt vannak a gyerekek, nem ez egyszerűen nem igaz…………………………….ez csakis tévedés lehet!!! Meg kéne kérdezni őt most, azonnal, de nem lehet, a férje épp külföldön tartózkodik. Mi lehet ez??? Ez egy agyrém, biztosan csak tévedés, ez nem lehet igaz, győzködte magát. Leroskadt az ágyra, és csak bámult maga elé. Lassan kezdtek felderengeni a képek, lehetséges mégis??Már vagy két év is eltelt azóta, hogy gyanúsan másképp viselkedett a férje akkoriban. Valahogy egészen más volt, de ő nem igazán foglalkozott vele, hiszen épp lekötötte a kicsi lánya aki, akkoriban született. Talán megcsalta?? nem az lehetetlen ……………………újból és újból meggyőzte magát. Még csak azt sem volt képes elhinni, hogy létezik még egy gyerek, akiben az ő vére folyik. Hiszen van nekik már három közös gyerekük, és Ádám imádja őket, ő sosem tenne ilyet. Pillanatok alatt döntött, elolvasta a címet, hívott egy taxit és elmegy,megnézi valóba létezik-e?? Először bedobott vagy három nyugtató tablettát, hiszen minden ízében remegett. A nő az ajtóban úgy meglepődött, hogy még tiltakozni sem volt ideje, Alíz már benn is volt, hogy megnézze a kisfiút. A gyerek mélyen aludt, tejfelszőke haja az arcába hullt, még az arcvonásokat sem lehetett kivenni, de ő tudta………………… igen ez az ő vére, az ő gyereke.A nő védelmezően nyújtotta ki karját a kiságy fölé………………… talán félt. A taxi még ott állt a ház előtt, most nem számított mennyit kér. Alíz csak támolygott mikor kilépett a taxiból…………………… a sofőr megkérdezte, asszonyom jól van??? Nem is válaszolt. Talán meg kéne várni a liftet, felmenni vele a tizedikre, és VÉGE!! De ki hozza haza a kicsiket??!! Az anya felébredt benne. De megérdemelné, nevelje csak fel egyedül őket. Aztán újra a kétségek, mi van, ha tévedek??? Ha tényleg csak hamis vád. Valahol mélyen tudta, hogy igaz, de nem volt képes elfogadni. Még három átvirrassztott éjszaka és kábult nap, amíg hazajött. Ádám ugye nem igaz??? ez nem lehet igaz………………………persze drágám, nem igaz egy szó sem az egészből. Ezt akarta hallani , hát el is hitte.!! Egy évig tartó per, érzelmi hullám hegyek és völgyek, átszeretkezett éjszakák, átsírt nappalok. Aztán elvesztett per!! A vérvizsgálat 99.9%-ban igazolta az apaságot. Alízt mindenki győzködte el kell válni, ezt nem lehet megbocsájtani, és igazuk is volt. De ő akkor nem tudta elképzelni a gyerekeit apa nélkül, se önönmagát a szeretett férfi nélkül. Aztán később is mindig győzködte magát, majd ha nagyobbak lesznek a gyerekek, ha képes lesz rá, ha el tudja majd képzelni nélküle, de erre nem került sor sosem.!! 2011, november 1 - 16:01

Facebook jelvény

E Szerelem első látásra A lány az asztalnál, minden erejével összpontosított, nem azért, mintha annyira felelősségteljes lett volna a munka. Inkább csak neki volt nagy dolog, hogy itt lehet és pénzt keres, ettől valahogy felnőttebbnek érezte magát. Anyja ragaszkodott hozzá, hogy nyári szünidőben dolgozzon. Szép volt a szó igazi értelmében, még nem igazán nő, de már nem is gyerek. Ennek nagyon is tudatában volt, amint ott feszített, piros pöttyös kikeményített kartonruhájában, és minden arra járó szeme megakadt rajta. Nem volt ez szokatlan, hiszen úton-útfélen kocsik dudája figyelmeztette erre mindennap. Aztán a szomszédházból a fiú, aki véletlenül mindig arra járt, ahova lányt épp küldték, ha nagymama átküldte a cipészhez a fiú vörös üstöke nyomban feltűnt, kicsit már idegesítette, de nem akart ezzel foglalkozni. Amikor így elgondolkozva ült azon a hétfői délelőttön, egyszer csak érezte valaki erősen nézi. A hátán is érezte a pillantást, amint megjelent a hózentrágeres fiú a pénztár ablak előtt, sokáig állt ott és végig őt nézte. Alíz nem akart odanézni, erősen az asztallapjára koncentrált, és arra ügyelt, hogy nehogy mellé üssön a bélyegzővel. Aztán mégis fel kellett néznie, valami erő húzta a tekintetét oda, ahonnan a pillantást érezte. Tényleg csak épp hogy felnézett, máris megtörtént a baj, és az ujjára ütött, még épp elkapta, amint a fiú elmosolyodott, erre neki is mosolyognia kellett, érezte közben elpirul. Ádám az ablak előtt, ezt gyorsan kihasználta és bólintott köszönés képen. Később már nem mert ismét felnézni. Így teltek a napok. A fiú mindennap feltűnt az ablak előtt, és a lányt bámulta aki épp csak egy fejbólintásra méltatta. Már közben elmondták neki a fiú az OTP fiókból jár át és a pénzt hozza át a bankba. Fekete hajú jóképű és pimaszul lezser volt, aki tisztában van a sármjával. Nagyon is biztos volt magában, hiszen sok lánynak udvarolt már, egész eddigi élete azzal telt, hogy lányokat hódított meg. Igaz még csak 20 éves volt, de már azt rebesgették, hogy „férjes asszonyok ablakain ugrált már ki”. Ezt nem mulasztották Alíznak is elmesélni, akinek anyja ettől kezdve szemmel tartotta a lányát, hiszen ő is itt dolgozott az emeleten. Ádám tudta, hogy Ő az, ezt a lányt tudná szeretni egy életen át, nem tudta, honnan tudja, csak tudta és kész. Amikor először meglátta, azt hitte látomása van, ilyen szépet még sosem látott, egyszeriben minden más lány képe elmosódott, és csak őt látta mindenhol. Minden percben csak rá gondolt, és az életét adta volna, hogy beszélhessen vele, de még a nevét sem tudta. Aztán hallotta csak két hétig marad és vége a nyári gyakorlatnak, cselekedni kell gyorsan ..A pénztárostól megkérdezte a nevét , és aznap felhívta. Alíz telefonod van………………kiabálták, a lány sehogy se tudta ki keresheti, hiszen anya nem hívja fel, este úgyis találkoznak. halló………..Ádám vagyok, találkozhatnánk este, csak így. Én nem ismerlek és nem lehet. Szia. Másnap a fiú nem állt a pénztár ablak előtt, és nem nézett a lány felé. Alíz azt hitte, majd csak meggondolja magát, de nem tette a következő napokban egyszer sem nézett felé. A lány erre egyre sűrűbben kezdett a mosdóba járni, amerre épp azon a folyosón vezetett az út, ahol Ádám várakozott. Eleinte nem is nézett arrafelé, aztán, amikor a lány már harmadszor is jött, mosolyogva fordult felé………………mi történt megfáztál?Dehogyis szabadkozott a lány. Én telefonáltam a múltkor, amikor letetted, …………….mondta. Este megvárlak jó??Jó , felelte a lány. Alíz akkor volt 15éves, semmit sem tudott a szerelemről, de hamarosan rájött ez a fiú nem viccel, amikor azt mondja……………………..El foglak venni feleségül!! A lány két év múlva valóban feleség lett és még nem tudta, de már ő is halálos veszélyben volt, az örök és megmásíthatatlan végzete őt is elérte.

Facebook jelvény

Leányszöktetés A homályos szűk váróban egy tűt sem lehetett volna leejteni, a lányok, asszonyok bizonytalanul álldogáltak, és halkan sugdostak, mindőjük szemében valami megmagyarázhatatlan félelem bújkált. A fiatal pár a sarokban, ha lehet még ijedtebb volt, a fiú a lány kezét szorongatta, aki szemmel láthatóan majdnem elsírta magát. Amúgy is szédült, és hányinger kerülgette, mint mostanában szinte mindig. Annyira gyerekek voltak mindketten, hogy valahogy sehogy sem illettek ide, a nőgyógyászati váróba. Heni már sejtette, hogy valami történt vele, kimondani nem merte, mert halálra rémült a gondolattól is, hogy terhes lehet. Úristen, az anyám gondolta ezerszer, ha mégis ………?? akkor vége a világnak. Még az érettségi előtt áll, és ezt aztán senki nem gondolat volna róla??!! Aztán nyílik az ajtó és a lány félig élő, félig halott, amikor belép……………nem tudja, mi vár rá, sem fizikai értelemben se sehogy. A szeme azonnal a furcsa vizsgálóasztal felé tekint, borzasztóan fél, mindentől és reszket. De a doktor öreg és tapasztalt, lassan kezd megnyugodni kicsit a beszélgetés alatt. Aztán villámgyorsan vetkőzik, alig várja, hogy végre túllegyen rajta, és biztosat tudjon. Dadogva kérdezi, az öreg doktort, akinek nincsenek kétségei, és azt válaszolja………………….igen kislány, maga terhes és nem száz százalék, hanem százhúsz. Herietta nem is emlékszik, hogy került le az asztalról, a szoba forgott megállíthatatlanul. A gondolatai összekuszálódtak, tudta el kell vetetni, nincs más megoldás, az iskola, az anyám………….de legbelül, valami melegség öntötte el és ösztönösen imádta máris a gyermeket . A fiúval már régen együtt voltak, túl korán találkoztak, még a papa halála után, kellett valaki, aki tartja benne a lelket. Tudta, szereti őt , és talán vállalja gyereket is, de ő mégis nagyon fél. Hiszen még ő is gyerek. Lassan bandukoltak a villamos megálló felé, és egyetlen szót sem szóltak, mióta kijöttek. Aztán Ádám megkérdezte, na és most hova???mit fogsz csinálni? anyám megöl , ……………….mondta a lány nem tudom, semmit sem tudok. El kell vetetni , csak ezt tudta hajtogatni, muszáj, nincs más megoldás. De amikor Ádám átölelte és a szemébe nézett és megkérdezte, ……………szeretsz te engem??? és megölnéd a gyerekünket?? már tudta nem lesz rá képes. Aztán, amikor beléptek egy szuszra elhadarta, anyjának, mi is történt. Tudta, sokkolta vele, és ezért, azt is elmondta, elmegy a fiúval az albérletbe, és ne tegyen ellene semmit, ő már döntött. Az asszony, aki mindent feltett egy lapra azt mondta, nem hagyja, hogy a lány elrontsa az életét. Sehova nem mehetsz innen, én majd mindent elintézek és szépen befejezd az iskolát. Ezt a senkiházit meg látni sem akarom. A fiú csak a megfelelő pillanatot várta, és nesztelenül léptek ki az ajtón egyenesen a felnőtt életbe. Ahol aztán 40évet töltöttek együtt, és felnevelték a gyerekeiket.